Elvek, szempontok, szimbólumok: olyan szépen szolgálnak minket. Ahogy döntünk és ítélünk, véleményünket ugyanazokra a szavakra és képekre fűzzük fel. Mindegyik egy-egy kirakós darab, mely saját és mások gondolataihoz, tetteihez és élethelyzeteihez már-már túl könnyen és túl tökéletesen illeszkedik. ...és mikor nagyító alatt fókuszálunk: hirtelen nem csak a kirakós oldala sokszorozódik meg - még több darabhoz illeszkedésre adva lehetőséget -, de a kezünkben lévő darab is újabb és újabb oldalait mutatja meg. ...és lám, újra illeszkedik, noha máshogy, mint először. A kérdések felől nézve ezer és ezer válasz, életünk ikonikus elvei mintha tökéletesen kiadnák a választ: hogy azon a kis darabkán az a felhő vajon hogyan kanyarodik tovább, az árbóc végén van-e zászló, vagy hogy hová megy a fiú. ...de a nagy kép mégsem áll össze: mert ahogy a válasz egyik felével megválaszoljuk a kérdést, azzal adódik, hogy a másik felével mihez és hogyan kéne kapcsolódni, de azt a kutyát nem merjük a fiú mellé tenni. Egy-egy választ olyan könnyen hozzá passzintunk mindenhez - észre sem véve, hogy közben ezerszer is forgatjuk. Az a kék paca a fehér paca mellett, igen, az egy ruha darabja, hopp, de illik ide is, felhő az égen, vagy más, egy zsebkendő csomagolása. ...de ha kell: felmutatjuk: én ebben hiszek, a kék-fehér darabban. Hogyan? Leginkább mindenképpen, de még inkább bárhogyan.

Elvek, szempontok, szimbólumok: felőlük nézve fáj összerakni a képet. Szétfeszítik a két dimenziót: a jót és a rosszat, a könnyűt és a nehezet, a sötétet és a világosat. Bármit. Ha sorba rakod, egyszer csak a végének kéne a közepébe illeszkednie merőlegesen. Szét akarnak feszíteni engem is.

Elvek, szempontok, szimbólumok: megalázzuk és lecsiszoljuk őket, míg minden darab éppen olyan nem lesz, mint a többi. ...míg éppen annyira nem illenek egymáshoz, mint a formára vágott kockakövek, és akkor végre rakhatjuk őket egymás mellé, és azt mondhatjuk rend van. Megerőszakoljuk és kihasználjuk őket kényünk és kedvünk szerint, hogy szilárd alapot adjanak lépteinknek, amint jó és rossz felől ítélünk nap mint nap.

Elvek, szempontok, szimbólumok: mint a gyermek a kavicsokkal, úgy próbálok meg játszani velük. Óvatosan, nehogy eltörjenek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.